… jelen.
Életünk túlnyomó része azzal telik, hogy válaszok után kutatunk de ezeket sehol máshol, csakis pont ott tudjuk megtalálni, ahol éppen vagyunk. A legnagyobb erőnk centruma a jelen pillanatból érhető el a legegyszerűbben. Tudom, annyira egyszerűen hangzik, hogy az agyam nem is képes felfogni azonnal, de azt kell gondoljam, talán mégis lehet benne valami. A probléma pont abban rejlik, hogy felfogni akarjuk, nem pedig átélni illetve megélni a jelen pillanatot…
A középpont meditáció segít a meghatározásban, hogy merre is vagy éppen térben és időben. Ez ad segítséget, hogy tudd, melyik a helyes irány, merre haladj tovább. Amikor megtalálod a „közeped” az olyan, mint a piros pont a térképen, vagy a nyíl a bevásárlóközpontokban. Ha megérted, hogy tulajdonképpen igazából hol is vagy, akkor az univerzum kinyitja a kapuját és ezernyi választási lehetőséget bocsájt rendelkezésünkre, nekünk csak ki kell választani a megfelelő útirányt
Ez túlnyomó részben azért nehéz, mert korlátozva vagyunk, Ugyanis időnk nagy részében vagy rágódunk valamilyen múltbéli eseményen, vagy pedig azon aggódunk, hogy a jövőben mi fog történni velünk. Személy szerint én különböző verziókat gyártok és azok végtelen kombinációit tudom pillanatok alatt lefuttatni, ami persze azonnali szorongáshoz vezet. Tehát mindennel foglalkozom, csak éppen a jelen pillanattal nem.
Néha sajnálom, hogy rohan az idő és azt gondolom, ha nem hordok órát és nem veszem tudomásul, ha nem érzékelem akkor lassítom. Ez természetesen nem így van, tehát kellene találni olyan 
elfoglaltságokat, melyek művelése közben tágítani tudjuk időérzékelésünket, hogy tudatában maradjunk létezésünknek és teret adjunk végre magunknak, ne csak rohanjunk eszeveszetten keresztül az életünk eseményein. Ez az „időfogó” tevékenységünk lehet mondjuk a hobbink, vagy bármilyen olyan elfoglaltság, amiben agyműködésünket picit ki tudjuk kapcsolni.
Sportolás közben is átélhetjük, szerintem a legjobb koncentrációs sport a bikram jóga, ami egy nyitott szemű meditáció, ahol garantáltan szétesik a nehzen felépített póz abban a pillanatban, ahogy elkalandozunk. Feketeöveseknek viszont a pillanatmeditáció az, amikor már a mindennapi élet során is tudatosítják létezésüket, mondjuk autóvezetés, mosogatás vagy éppen fogmosás közben.
Mire is kellene figyelni ilyenkor? Arra, hogy az adott szituáció, esemény éppen akkor milyen gondolatokat, milyen érzéseket vált ki belőlünk. Ez nem más, mint az önismeret egy mélyebb verzióban. Tudatosan figyelem amikor dühös vagyok, átélem egy pillanatra és aztán máris továbbengedem. Számhoz emelem a poharat, belekortyolok a meleg kakaóba és figyelem, hogy mit gondolok közben, ezek a gondolatok pedig milyen érzéseket váltanak ki belőlem.
Tehát a pillanatmeditáció lényege, hogy visszarántson a jelenbe. Megfigyeltem, hogy az egyik legnagyobb gátja a jelenben levésnek, az el nem intézett dolgok kerülgetése, a halogatás. Ennek nagymestere vagyok, de észrevettem, hogyha minden beszélgetést, minden elintézetlen dolgot, bármit elintézek és megoldok amit régebben állandóan csak halogattam, akkor nem lesz bennem több feszültség , tehát nincs okom elbújni a jelen elől és nem okoz több szorongást.
Csináljunk együtt valamit ma! Próbáljunk meg, a mai napon többször is tudatossá válni és állapítsd meg, hogy mi gátol téged abban, hogy itt legyél? Milyen érzés van benned, amikor megpróbálod és fejtsd meg, hogy az az érzelem honnan ered. Hihetetlen önismereti kalandban lesz részed és igen sokat megtudhatsz magadról és a feldolgozatlan emlékeidről, amiket, ha sikeresen orvosolsz, máris könnyebbé válik a létezésed.
Semmi mást ne tegyél, csak figyelj…
Felmer Dóri