Flow 2017 – életenergia áramlat

posted in: életmód | 0

A flow az, ami mindig jelen van, állandó és tökéletes, mindig ugyanolyan és minden percben a rendelkezésünkre áll. A flow az adott pillanat teljessége. Képzeljük csak el, hogy ugyanaz a hömpölygő, táncoló energia tölt fel és vesz körbe mindent ezen a bolygón, az utolsó fűszáltól kezdve, minden követ és virágot, az erdőket vlamint a csillagokat is…mindent. Mindent a világon egy láthatatlan kötelék köt össze mindennel. Ebbe a felsorolásba pedig mi magunk is bele tartozunk.

Igen, Te is és én is. Pontosan a részei vagyunk ennek az áramlatnak mi is, tehát ez azt jelenti, hogy minden pillanatban mindennel és mindenkivel egységben vagyunk. Jó, ez egy nehéz gondolat így első hallásra, sőt, inkább megkockáztatom, hogy felfoghatatlan. Képtelen az agyunk ezt a tényt, mint információt kezelni. Azért, mert nem is kell, hogy így tegyünk, mert ez nem más, mint egy egy érzés. Az Élet érzése. Eléréséhez mindössze annyit kell tenned, hogy megnyitod szívedet az energiának, vagy a fénynek, ami minden pillanatban áramlik rajtunk keresztül és körülöttünk.

aromamánia-flow-élményEz az állapot a flow.

Az egyetlen probléma, amiért sajnos soha nem tudjuk átélni,  nem érezzük pontosan, mert önmagunkat indivídumoknak, különálló lényeknek tekintjük, mintha valami elhatárolna ettől a csodától. A sokévi tapasztalatom az, hogy a feltorlódott pszichés problémáink, a félelmeink azok, amik elszeparálnak.

Az én életemben pillanatok mindig is voltak, amikor megéreztem ezt a csoda energiát.  Nekem általában autóvezetés közben jött, de kérlek ezt ne próbáld ki, veszélyes is lehet.  Hirtelen, egyik pillanatról a másikra átéltem, valami óriási „szeretet gombócot”, valamit, amitől azonnal elbőgtem magamat és rendszerint félre kellett húzódnom a kocsimmal. Tulajdonképpen nem tudtam, hogy mi is ez valójában, sem azt, hogy minek hatására jön elő rendszeresen, így elkezdtem figyelni magamat. Tehát, vezetés közben figyelek az útra, vagyis az éber tudatom le van kötve minden pillanatban. Általában valamilyen zene is szól közben, így a maradék figyelmem, ami esetleg elkalandozna és gyötörne az életem problémás ügyeivel, szintén kordában van…és akkor elérkezik a pillanat.

Igen, sajnos ezek csak pillanatok voltak, de aztán arra gondoltam, kipróbálom, a kormányom nélkül otthon, úgy, hogy csak a légzésemet figyelem. Befelé koncentrálok, be a lényem belsejébe. Nagyon erősen, szinte hallom szívem dobbanását és az ereimben száguldó vért. Belülről figyelem a szervezetemet és lélegzem…és akkor egyszeiben újra megtörténik. Ez az a pillanat, amikor meg tudom nyitni magam a flow-nak és érzem a szeretetet. Túlnyomó részben most még könnyezem ilyenkor, nem tudom, hogy ez el fog-e múlni, de fantasztikus érzés. Pont olkyan, mint mikor nagyon szerelmes vagyok, mert ez szerintem maga a SZERELEM. Vagy a kozmikus energia. Vagy Isten?

Ez is meditáció, csak más formában, mint a pillanat meditáció, vagyis annak a folytatása.

A kedvencem, amikor kávézókban gyakorolhatom. Bármilyen évszakban élvezetes „játék” de legjobban tavasszal szeretek ücsörögni a belvárosban, ahol lépten nyomon sok ember mászkál előttem. Ízlelem a kávét és csak szemlélek. Figyelem az embereket és azt gyakorlom, hogy ne alkossak azonnal véleményt. Csak figyelem őket, senkihez nem fűzök semmilyen megjegyzést. Pillanatok alatt lehet szerintem belépni ilyenkor az itt és mostba és ez valami csoda, fűszerezve a kávém illatával és mennyei ízével.

Csak mosolygok és élvezem…

 

Felmer Dóri